3 napos túra Dan kibuctól a Dishon patakig – Shvil Israel

Magi elhatározza, hogy egyedül végigmegy az Izraelt észak-déli irányba végigszelő Shvil Israel-en. Álljon már meg a menet, gondolom erre félhangosan, és hol az én helyem a történetben? Kissé fanyalogva, de elfogadja, hogy az első három napra mellészegődjek. Ha jól viselkedek, a többi túrájához is csatlakozhatok…

[nextpage title=”1 nap” ]
1 nap

Reggel hatkor indulunk, még sűrű köddel vannak tele az utcák, aztán mire kiérünk a városból, és magunk mögött hagyjuk az utolsó házakat, gyönyörű napfelkelte mosolyog ránk a völgyekből. Észreveszem, hogy otthon hagytam az okostelefonomat, ezért visszamegyünk a ködtől fehér városba, aztán ismét ki a napkeltére. Dupla öröm :) Hét órára érünk Dan Kibucba, letesszük a kocsit, és miután egy szintén most induló párral röpke cserefotózást hajtunk végre, megkezdjük az 1000 kilométeres, Szentföldet észak-déli irányban átszelő Shvil Israel túravonalon való menetelést.

[singlepic id=261 w= h= float=none]

Avokádófák között haladunk, az út mellett papsajt, mustár, és máriatövis, minden ehető, mindent megkóstolunk. Elmegyünk Tel Dan mellett, de most nem látogatjuk meg az egyébként érdekfeszítő bibliai romokat.

[singlepic id=266 w= h= float=none]

Csalán, virágok, békák, tehenek és paripák az ösvény oldalán. Átvágunk a Snir patak egyik mellékágán, ahol találkozunk egy családdal, akik még sosem kirándultak, most kezdik a Shvil Israel-t. Az apa nagyon szeretné, ha a gyerekek megkedvelnék a természetet. Kicsit elkésett, mert a fiai hórihorgas, kényes kamaszok.

[singlepic id=276 w= h= float=none]

Nem hoztunk szandált, ezért mezítláb gázolunk át a patakon, ami nagyon fájó művelet a súlyos hátizsákok és az éles kövek miatt. Tetejébe 16 ezer sékelt érő fényképezőgéppel a kezemben kell egyensúlyoznom, ha elesek…

[singlepic id=279 w= h= float=none]

Átmegyünk egy sorompón, melynek túloldalára az van írva, hogy “Határ előtted, Tilos bemenni, Zárt katonai terület”. Érdekes, mert eddig egy katonával sem találkoztunk, aknára sem léptünk…

[singlepic id=282 w= h= float=none]

Gyors katonai Hammerek húznak el mellettünk, izgatott katonák ugranak ki a kocsikból, felemelik a sorompót, golyóálló mellénybe bújnak, sisak a kobakra, és irány a szír háborús határ. Izraeli valóság: mi kellemesen túrázunk, a fiaink meg védik a hazát.

[singlepic id=272 w= h= float=none]

Néhány kilométer megtétele után Eukaliptusz fák árnyékába heveredünk. Vízcsobogás, madarak, tücskök, bogarak. Megebédelünk: tonhal, peszahi sütik, magok, szárazgyümölcsök, víz.

[singlepic id=284 w= h= float=none]

Rájövök, hogy nem hoztam a szúnyoghálót, ettől kicsit lelombozódok, de legyőzöm a rosszkedvet, és lecsapok egy szúnyogot. Ez sem fog este megszúrni.

A Snir természetvédelmi területre fejenként 29 sékel (pont egy vagyon) a belépő. “A Shvil Israelen túrázunk, nekünk ingyen van ugye?” – kérdem. “Dehogyis” – feleli a közönyös pénztáros csaj. “Egy jegy lesz?” – kérdi izzadtan a sorban álló tülkölő autókat túlkiabálva. “Dehogyis” – sikítom ijedten – “kettő, a feleségem már bent van.”

[singlepic id=287 w= h= float=none]

Nagy a tömeg, szem elől tévesztjük a túrajelet, mire egy targoncás természetőr rögtön mellettünk terem és megkérdi: “A Shvil Israelt keresitek?” – és készségesen útbaigazít. Messziről lerí rólunk, hogy nem az itt grillező népekhez tartozunk, sokan csodabogarakként jól meg is néznek maguknak.

[singlepic id=294 w= h= float=none]

A patakban a köveken egyensúlyozunk, de többször beleesünk a sebesen áramló vízbe. Szerencsére sikerül a fényképezőgépet szárazon tartani. Sok a pajeszos, imarojtos, kötöttkipás vallásos.

[singlepic id=295 w= h= float=none]

Menet közben arról értekezünk, hogy a magyar népmesék miként hatottak a személyiségünkre. A fele királyság elnyeréséért mindenre képesek a Magyarországról bevándoroltak :).

[singlepic id=291 w= h= float=none]

Mikor több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdtük az első izraeli kék túránkat, oroszosan “Svilnyikim”-nek hívták a Shvil Israel-en túrázókat, ami mára “Svilisztim”-re héberesedett. Melyik a jobb: svilnyik-sviliszt?

[singlepic id=297 w= h= float=none]

A velünk közel egy időben indult túratársak már a túra elejétől majdnem “családtagok”-nak számítanak, de legalább barátok, vagy jó ismerősök, mindenképpen közösség. Egymást előzgetjük, a többiek néha órákra, félnapra, napra, kettőre eltűnnek, majd ismét felbukkannak. Van a szerelmespár, két fiúbarát, egy házaspár, és mi. Minket vajon hogyan szólítanak a többiek maguk között? A fotósok? Az öregek? A kopasz fickó és barátnője?

[singlepic id=299 w= h= float=none]

Meleg van, kicsit fáj a forgóm. Tudom, hogy túlsúlyos a táskám, de inkább cipelek plusz négy liter vizet, minthogy vízhiányba kerüljünk. Volt már eset, hogy csap volt bejelölve a térképen, és nem folyt benne víz. A szomjan halás nem a legkellemesebb szórakozás.

[singlepic id=305 w= h= float=none]

Hosszú, árnyék nélküli szakasz jön. Takarmányt forgató traktor forgatja a takarmányt.

[singlepic id=306 w= h= float=none]

Két túrapárt is leelőzünk a Maayan Baruch kibuc bejáratánál, akik ott töltik a délutáni pihenőjüket, de mi nem akarunk a nyakukra ülni, ezért tovább megyünk más árnyékot keresve, bár semerre sem látunk ilyesmit. Hétágról süt a nap. A kibuc Görög negyede melletti meredek emelkedőn kapkodom a levegőt. Kiérünk a műútra, ahol két vén bringás meredek emelkedőn tekerve odaszól nekünk: “Kol hakavod (minden elismerésünk)!” “Nektek nem kevésbé!” – feleljük nevetve.

[singlepic id=311 w= h= float=none]

Látni és hallani a szír lázadók és Asad hadserege közötti csatákat, bombák füstjétől fehér a határ. Az elmúlt napokban többször is átrepült az izraeli oldalra egy-egy eltévedt lövedék. “Ha rakétát látsz közeledni” mondom Maginak “azonnal vesd magad hasra”.

A Kfar Yuval falu előtti olajfaliget árnyékában lepihenünk.

[singlepic id=313 w= h= float=none]

Eszünk, szundítunk, majd miután kirázzuk a cipőket (nehogy skorpió legyen benne) ismét útnak indulunk.

[singlepic id=315 w= h= float=none]

Kikerüljük Kfar Giladit, majd Tel Chay-on az üvöltő oroszlán szobor melletti katonai temetőben megtöltjük a vizes flakonjainkat. A második libanoni háborúban itt talált el egy rakéta 12 tartalékos katonát, mind szörnyethalt. A rakétát helyben hagyták mementóként.

Eytan telefonál, hogy Dolly kutyánk beteg, a kanapéra hányt, székrekedése van. Valahogy nem zavar a hír, sőt örülök, hogy neki kell letakarítania a kanapét.

Menet közben, a gyönyörű tájon körbetekintve az “Orgona ága, barackfa virága” dallamára azt éneklem, hogy “avokádó ága, olajfa virága…”

Sasok köröznek a magasban. Ennek kapcsán belemélyedünk a négy állatról való beszélgetésbe: sas, teknős, majom és oroszlán, ami egy személyiségelemző gyakorlat. Ki melyik állathoz hasonlít, és miért. Ennek nyomán a kettőnk kapcsolatát is kielemezzük.

[singlepic id=317 w= h= float=none]

Vannak túrázók, akik csak a földet nézik, a megtett távolságra koncentrálnak, de mi inkább azokhoz tartozunk, akik megállnak, hátranéznek, körbepillantanak, élvezik a látványt. Persze így lassabban is haladunk, de nem hajt a tatár, napi 15-20 kilométer bőven elég nekünk.

[singlepic id=321 w= h= float=none]

Erdei szoborpark mellett lépkedünk, aztán meredek kaptató után felérünk egy tisztásra, ahol táblák mutatják a helyes irányt. Nem sokkal ez után eltévedünk. Az én régi térképem nem jelzi az újólag megváltoztatott nyomvonalat, túrajeleket sem látunk semerre, így majdnem másfél órás erdei gyaloglás után sötét világvégén kötünk ki, és rájövünk, hogy egész idő alatt vaddisznócsapásokon és képzelt ösvényeken tekeregtünk.

[singlepic id=331 w= h= float=none]

Már esteledik, el kell döntenünk, hogy letelepszünk-e és itt töltjük az éjszakát, vagy még a teljes sötét beállta előtt átvágunk egy több száz méter hosszú, két méter magas tövisbokrokkal zsúfolt szakaszon. Magi az utóbbi mellett kardoskodik és mikor néhány méter megtétele után véres hónaljjal és agyonszaggatott karokkal közlöm vele, hogy itt képtelenség áthatolnunk, kinevet, és megszállott tekintettel továbbmegy. Csak úgy tudunk haladni, hogy az 5-10 centis tövisekkel tűzdelt bokrokat a tövüknél letapossuk. Milliónyi, aludni tért bogár reppen fel minden bokorról, szemünk-szánk tele velük. Fél óra alatt kiérünk  az ösvényre.

[singlepic id=332 w= h= float=none]

Még egy órát gyalogolunk, mire szélvédett helyre lelünk. Tüzet gyújtok, aztán kávé, tea, rum, bum.

[singlepic id=343 w= h= float=none]

[/nextpage]
[nextpage title=”2 nap” ]
2 nap

Másnap reggel pompás vadlovak és szebbnél szebb vadvirágok vidámítják vad utunkat. Elhaladunk Tzuk Manara, Izrael leghosszabb drótkötélpályás felvonója alatt, aztán az ösvényről letérve Ein Roim-ban óriási víztartályt találunk, ahol jót iszunk, fürdünk, vigadunk.

[singlepic id=358 w= h= float=none]

Ramim hegygerincen haladunk. Hegynek fel, hegyről le. A gyönyörű kilátástól el vagyok varázsolva.

[singlepic id=364 w= h= float=none]

Ezután jön talán az egész túra csúcspontja, ami valójában igencsak alacsony: a Nachal Kedesh, a csodás Kedesh szurdok. Leereszkedünk a mélybe, sűrű fák borítják a napot, moháktól zöld sziklákon ugrálunk, aztán fémkampók segítik a felkapaszkodást.

[singlepic id=375 w= h= float=none]

Fent ismét elénk tárul a 2800 méter magas Hermon.

[singlepic id=377 w= h= float=none]

Örülök, mikor a Metzudat Koach erődítménynél azt látom, hogy a két nagy (kb. 100 gyerekes) vallásos család a hangos grill-lakomát követően (rendhagyó módon) összeszedik maguk után a szemetet. Az ő tüzüknél forralom a teánkat, minek égessem feleslegesen az erdőt.

[singlepic id=382 w= h= float=none]

Fiatal gyerekek a sima kőre teszik a matracokat, sátrakat. Komfort érzés?

Egy egyedül túrázó svájci fiú, aki a nap elején leelőz minket, és most szálláskeresés közben ismét találkozunk vele, segítséget kér a leves főzéshez, lefordítjuk neki az utasításokat.

[singlepic id=384 w= h= float=none]

Két túrázó fiú sült húst kér a családoktól. Mi is kérnénk, de nincs elég vastag bőr a képünkön (európai illem?). Magi azt magyarázza, hogy gyerekeknek még elmegy az ilyesmi, felnőttekhez viszont nem illik. Eltervezzük, hogy miután mindenki elment, átkutatjuk a kukákat, hátha maradt valami finomság (európai illem?).

A gyerekek oltásképpen le akarják pisilni a tüzet, de apukájuk hogy várjanak, talán valakinek kell még a tűz, kérjük, hogy hagyják meg nekünk, mi használni akarjuk, majd a végén mi lepisiljük.

“Valaki kér még steak-et?” – kérdi a nagyhangú törzsfőnök, mire felkapom a fejem, mert azt hiszem, hogy tőlünk kérdi.

Tele van viszkető rücskökkel a lábam: növényszúrás? rovarcsípés? allergia? Nem tudom.

Szomorú vagyok, mert nincs több arak :(

Mire leszáll az este, mindenki hazamegy, csak a túrázók maradnak éjszakára. Csendben pakolásznak, csendben vannak, mert mindenki fáradt, mindenki egész nap gyalogolt. Azon morfondírozunk Magival, hogy hol pisiljünk anélkül, hogy más kakijába lépnénk?

[singlepic id=386 w= h= float=none]

Csak zoknit és alsót cserélek a gomba és safsefet (a combbőr kidörzsölődése) miatt, de nőknek még bugyit sem kell, ha van tisztasági betétjük. Szerintem inget/pólót nincs értelme váltani, mert ebben a melegben tíz perc múlva ugyanolyan koszos és büdös lesz, mint a tegnapi.

Éjszaka elalvás előtt múltról, jövőről, házasságról és gyereknevelésről beszélgetünk hosszasan. Mit, hol rontottunk el, ki a hibás. Azt álmodom, hogy bátyám esküvőjén meztelen vagyok, a vécébe menekülök, míg ruhát hoznak nekem, aztán egy étteremben a szalvétára írok feljegyzéseket, de arab gyerekek zavarnak azzal, hogy hátulról a fenekemet szurkálják fogpiszkálóval, erre jön a pincér, aki egy négy méter magas arab Góliát (minden pincér ilyen), és rendre teremti őket. Visszamegyek az esküvőre, és pofon vágom az egyik nagynénémet (szerintem jogosan), mire a rokonság kétfelé szakad, egy részük elítél, másik részük lelkesen mellém áll.

[singlepic id=387 w= h= float=none]

[/nextpage]
[nextpage title=”3 nap” ]
3 nap

Reggel korán kelünk, 5 órakor indulunk a sötétben. A Nabi Yosha arab mauzóleum után fejlámpával keresem a túrajelzéseket. Nem mindig találom.

[singlepic id=388 w= h= float=none]

Időközben minden felébred. Kakasok, madarak, tücskök bogarak ébrednek, tehenek bőgnek, tyúkól sok ezer csirkéje zajong, nyilván etetik őket. Felmászunk a Keren Naftali hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tavakkal díszített egész Hula völgyre. Egy árnyas helyen megreggelizünk, kardamomos kávét szürcsölünk, aztán leereszkedünk a hegy másik oldalán.

[singlepic id=394 w= h= float=none]

Biztonságban lépegetek, mert a magas fűben is tudom, hol a tehénlepény a közeledésemre hirtelen felröppenő sok száz légy zajától.

[singlepic id=396 w= h= float=none]

Szúrós mezőn vágunk át, de nem cipzárazom fel a nadrág alsó részét. Mazochista lennék? Furcsa növények marásától, csaláncsípéstől viszket a lábam, de a tövisek csapkodása kellemesen vakarja egész úton.

[singlepic id=399 w= h= float=none]

A Bikat Yachmur (Szarvas völgy) után a Dishon szurdok egy árnyas helyén a tehenek mellé heveredünk délutáni pihenőre.

[singlepic id=401 w= h= float=none]

Gyakran felkel a szél, levelek és apró ágak hullnak ránk. Elevenen eltemetve.

[singlepic id=416 w= h= float=none]

Egy régi barátunkat hívnánk telefonon, hogy autóval jöjjön értünk, de nincs térerő, szakadozik a vonal, az elem pedig a végét járja. Sokadszori sikertelen próbálkozás után most ő próbál felhívni, mezítláb rohanok át a csalánon jobb pozíciót keresve, száraz patakmederben a forró és hegyes köveken ugrálok, meleg tehénlepénybe lépek. Hopp, itt van térerő! Erre lemerül az okostelefonom.

[singlepic id=414 w= h= float=none]

Csalódottan visszamegyek a tűzhöz, ahol egy szikra lyukat éget a lábamba.

Az Alma hídig vezető utolsó 3-4 kilométeren kis sport-traktorok, motorosok, biciklisek, és gyalogosok mellett haladunk.

[singlepic id=418 w= h= float=none]

Míg Steve-re várunk, az izraeli társadalom keresztmetszete vonul el előttünk: unokáival körülvett pocakos nagypapa zsebrádióját maga elé tartva, az izzasztó déli hőségben is három réteg ruhába öltözött vallásosok, bikinis (majdnem tangás) leányzók szőrös apjuk kíséretében, arab srácok a hátizsákjukon lógó csörömpölő eszközökkel…

Megjön Steve, az idős barátunk, és a hegyeken keresztül visszavisz minket Dan kibucba, a kocsinkhoz.
Most ennyi fért három napba, legközelebb folytatjuk…

Dátum: 2015 április 9-11.
Megtett távolság: 16+18+15=49 km
Helyszínek:
1: Kibutz Dan, Tel Dan, Nachal Snir, Maayan Baruch, Kfar Yuval, Kfar Giladi, Tel Chay
2: Reches Ramim, Ein Roim, Nachal Kadesh, Metzudat Koach
3: Nabi Yosha, Ramot Naftali, Keren Naftali, Bikat Yachmur, Nachal Dishon
Résztvevők: Magi, Peti
Egyéb: autókíséret nélkül, sátrak nélkül


Következő Shvil Israel túra >>
[/nextpage]

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

3 napos túra Dan kibuctól a Dishon patakig – Shvil Israel

Magi elhatározza, hogy egyedül végigmegy az Izraelt észak-déli irányba végigszelő Shvil Israel-en. Álljon már meg a menet, gondolom erre félhangosan, és hol az én helyem a történetben? Kissé fanyalogva, de elfogadja, hogy az első három napra mellészegődjek. Ha jól viselkedek, a többi túrájához is csatlakozhatok…

[nextpage title=”1 nap” ]
1 nap

Reggel hatkor indulunk, még sűrű köddel vannak tele az utcák, aztán mire kiérünk a városból, és magunk mögött hagyjuk az utolsó házakat, gyönyörű napfelkelte mosolyog ránk a völgyekből. Észreveszem, hogy otthon hagytam az okostelefonomat, ezért visszamegyünk a ködtől fehér városba, aztán ismét ki a napkeltére. Dupla öröm :) Hét órára érünk Dan Kibucba, letesszük a kocsit, és miután egy szintén most induló párral röpke cserefotózást hajtunk végre, megkezdjük az 1000 kilométeres, Szentföldet észak-déli irányban átszelő Shvil Israel túravonalon való menetelést.

[singlepic id=261 w= h= float=none]

Avokádófák között haladunk, az út mellett papsajt, mustár, és máriatövis, minden ehető, mindent megkóstolunk. Elmegyünk Tel Dan mellett, de most nem látogatjuk meg az egyébként érdekfeszítő bibliai romokat.

[singlepic id=266 w= h= float=none]

Csalán, virágok, békák, tehenek és paripák az ösvény oldalán. Átvágunk a Snir patak egyik mellékágán, ahol találkozunk egy családdal, akik még sosem kirándultak, most kezdik a Shvil Israel-t. Az apa nagyon szeretné, ha a gyerekek megkedvelnék a természetet. Kicsit elkésett, mert a fiai hórihorgas, kényes kamaszok.

[singlepic id=276 w= h= float=none]

Nem hoztunk szandált, ezért mezítláb gázolunk át a patakon, ami nagyon fájó művelet a súlyos hátizsákok és az éles kövek miatt. Tetejébe 16 ezer sékelt érő fényképezőgéppel a kezemben kell egyensúlyoznom, ha elesek…

[singlepic id=279 w= h= float=none]

Átmegyünk egy sorompón, melynek túloldalára az van írva, hogy “Határ előtted, Tilos bemenni, Zárt katonai terület”. Érdekes, mert eddig egy katonával sem találkoztunk, aknára sem léptünk…

[singlepic id=282 w= h= float=none]

Gyors katonai Hammerek húznak el mellettünk, izgatott katonák ugranak ki a kocsikból, felemelik a sorompót, golyóálló mellénybe bújnak, sisak a kobakra, és irány a szír háborús határ. Izraeli valóság: mi kellemesen túrázunk, a fiaink meg védik a hazát.

[singlepic id=272 w= h= float=none]

Néhány kilométer megtétele után Eukaliptusz fák árnyékába heveredünk. Vízcsobogás, madarak, tücskök, bogarak. Megebédelünk: tonhal, peszahi sütik, magok, szárazgyümölcsök, víz.

[singlepic id=284 w= h= float=none]

Rájövök, hogy nem hoztam a szúnyoghálót, ettől kicsit lelombozódok, de legyőzöm a rosszkedvet, és lecsapok egy szúnyogot. Ez sem fog este megszúrni.

A Snir természetvédelmi területre fejenként 29 sékel (pont egy vagyon) a belépő. “A Shvil Israelen túrázunk, nekünk ingyen van ugye?” – kérdem. “Dehogyis” – feleli a közönyös pénztáros csaj. “Egy jegy lesz?” – kérdi izzadtan a sorban álló tülkölő autókat túlkiabálva. “Dehogyis” – sikítom ijedten – “kettő, a feleségem már bent van.”

[singlepic id=287 w= h= float=none]

Nagy a tömeg, szem elől tévesztjük a túrajelet, mire egy targoncás természetőr rögtön mellettünk terem és megkérdi: “A Shvil Israelt keresitek?” – és készségesen útbaigazít. Messziről lerí rólunk, hogy nem az itt grillező népekhez tartozunk, sokan csodabogarakként jól meg is néznek maguknak.

[singlepic id=294 w= h= float=none]

A patakban a köveken egyensúlyozunk, de többször beleesünk a sebesen áramló vízbe. Szerencsére sikerül a fényképezőgépet szárazon tartani. Sok a pajeszos, imarojtos, kötöttkipás vallásos.

[singlepic id=295 w= h= float=none]

Menet közben arról értekezünk, hogy a magyar népmesék miként hatottak a személyiségünkre. A fele királyság elnyeréséért mindenre képesek a Magyarországról bevándoroltak :).

[singlepic id=291 w= h= float=none]

Mikor több, mint tíz évvel ezelőtt elkezdtük az első izraeli kék túránkat, oroszosan “Svilnyikim”-nek hívták a Shvil Israel-en túrázókat, ami mára “Svilisztim”-re héberesedett. Melyik a jobb: svilnyik-sviliszt?

[singlepic id=297 w= h= float=none]

A velünk közel egy időben indult túratársak már a túra elejétől majdnem “családtagok”-nak számítanak, de legalább barátok, vagy jó ismerősök, mindenképpen közösség. Egymást előzgetjük, a többiek néha órákra, félnapra, napra, kettőre eltűnnek, majd ismét felbukkannak. Van a szerelmespár, két fiúbarát, egy házaspár, és mi. Minket vajon hogyan szólítanak a többiek maguk között? A fotósok? Az öregek? A kopasz fickó és barátnője?

[singlepic id=299 w= h= float=none]

Meleg van, kicsit fáj a forgóm. Tudom, hogy túlsúlyos a táskám, de inkább cipelek plusz négy liter vizet, minthogy vízhiányba kerüljünk. Volt már eset, hogy csap volt bejelölve a térképen, és nem folyt benne víz. A szomjan halás nem a legkellemesebb szórakozás.

[singlepic id=305 w= h= float=none]

Hosszú, árnyék nélküli szakasz jön. Takarmányt forgató traktor forgatja a takarmányt.

[singlepic id=306 w= h= float=none]

Két túrapárt is leelőzünk a Maayan Baruch kibuc bejáratánál, akik ott töltik a délutáni pihenőjüket, de mi nem akarunk a nyakukra ülni, ezért tovább megyünk más árnyékot keresve, bár semerre sem látunk ilyesmit. Hétágról süt a nap. A kibuc Görög negyede melletti meredek emelkedőn kapkodom a levegőt. Kiérünk a műútra, ahol két vén bringás meredek emelkedőn tekerve odaszól nekünk: “Kol hakavod (minden elismerésünk)!” “Nektek nem kevésbé!” – feleljük nevetve.

[singlepic id=311 w= h= float=none]

Látni és hallani a szír lázadók és Asad hadserege közötti csatákat, bombák füstjétől fehér a határ. Az elmúlt napokban többször is átrepült az izraeli oldalra egy-egy eltévedt lövedék. “Ha rakétát látsz közeledni” mondom Maginak “azonnal vesd magad hasra”.

A Kfar Yuval falu előtti olajfaliget árnyékában lepihenünk.

[singlepic id=313 w= h= float=none]

Eszünk, szundítunk, majd miután kirázzuk a cipőket (nehogy skorpió legyen benne) ismét útnak indulunk.

[singlepic id=315 w= h= float=none]

Kikerüljük Kfar Giladit, majd Tel Chay-on az üvöltő oroszlán szobor melletti katonai temetőben megtöltjük a vizes flakonjainkat. A második libanoni háborúban itt talált el egy rakéta 12 tartalékos katonát, mind szörnyethalt. A rakétát helyben hagyták mementóként.

Eytan telefonál, hogy Dolly kutyánk beteg, a kanapéra hányt, székrekedése van. Valahogy nem zavar a hír, sőt örülök, hogy neki kell letakarítania a kanapét.

Menet közben, a gyönyörű tájon körbetekintve az “Orgona ága, barackfa virága” dallamára azt éneklem, hogy “avokádó ága, olajfa virága…”

Sasok köröznek a magasban. Ennek kapcsán belemélyedünk a négy állatról való beszélgetésbe: sas, teknős, majom és oroszlán, ami egy személyiségelemző gyakorlat. Ki melyik állathoz hasonlít, és miért. Ennek nyomán a kettőnk kapcsolatát is kielemezzük.

[singlepic id=317 w= h= float=none]

Vannak túrázók, akik csak a földet nézik, a megtett távolságra koncentrálnak, de mi inkább azokhoz tartozunk, akik megállnak, hátranéznek, körbepillantanak, élvezik a látványt. Persze így lassabban is haladunk, de nem hajt a tatár, napi 15-20 kilométer bőven elég nekünk.

[singlepic id=321 w= h= float=none]

Erdei szoborpark mellett lépkedünk, aztán meredek kaptató után felérünk egy tisztásra, ahol táblák mutatják a helyes irányt. Nem sokkal ez után eltévedünk. Az én régi térképem nem jelzi az újólag megváltoztatott nyomvonalat, túrajeleket sem látunk semerre, így majdnem másfél órás erdei gyaloglás után sötét világvégén kötünk ki, és rájövünk, hogy egész idő alatt vaddisznócsapásokon és képzelt ösvényeken tekeregtünk.

[singlepic id=331 w= h= float=none]

Már esteledik, el kell döntenünk, hogy letelepszünk-e és itt töltjük az éjszakát, vagy még a teljes sötét beállta előtt átvágunk egy több száz méter hosszú, két méter magas tövisbokrokkal zsúfolt szakaszon. Magi az utóbbi mellett kardoskodik és mikor néhány méter megtétele után véres hónaljjal és agyonszaggatott karokkal közlöm vele, hogy itt képtelenség áthatolnunk, kinevet, és megszállott tekintettel továbbmegy. Csak úgy tudunk haladni, hogy az 5-10 centis tövisekkel tűzdelt bokrokat a tövüknél letapossuk. Milliónyi, aludni tért bogár reppen fel minden bokorról, szemünk-szánk tele velük. Fél óra alatt kiérünk  az ösvényre.

[singlepic id=332 w= h= float=none]

Még egy órát gyalogolunk, mire szélvédett helyre lelünk. Tüzet gyújtok, aztán kávé, tea, rum, bum.

[singlepic id=343 w= h= float=none]

[/nextpage]
[nextpage title=”2 nap” ]
2 nap

Másnap reggel pompás vadlovak és szebbnél szebb vadvirágok vidámítják vad utunkat. Elhaladunk Tzuk Manara, Izrael leghosszabb drótkötélpályás felvonója alatt, aztán az ösvényről letérve Ein Roim-ban óriási víztartályt találunk, ahol jót iszunk, fürdünk, vigadunk.

[singlepic id=358 w= h= float=none]

Ramim hegygerincen haladunk. Hegynek fel, hegyről le. A gyönyörű kilátástól el vagyok varázsolva.

[singlepic id=364 w= h= float=none]

Ezután jön talán az egész túra csúcspontja, ami valójában igencsak alacsony: a Nachal Kedesh, a csodás Kedesh szurdok. Leereszkedünk a mélybe, sűrű fák borítják a napot, moháktól zöld sziklákon ugrálunk, aztán fémkampók segítik a felkapaszkodást.

[singlepic id=375 w= h= float=none]

Fent ismét elénk tárul a 2800 méter magas Hermon.

[singlepic id=377 w= h= float=none]

Örülök, mikor a Metzudat Koach erődítménynél azt látom, hogy a két nagy (kb. 100 gyerekes) vallásos család a hangos grill-lakomát követően (rendhagyó módon) összeszedik maguk után a szemetet. Az ő tüzüknél forralom a teánkat, minek égessem feleslegesen az erdőt.

[singlepic id=382 w= h= float=none]

Fiatal gyerekek a sima kőre teszik a matracokat, sátrakat. Komfort érzés?

Egy egyedül túrázó svájci fiú, aki a nap elején leelőz minket, és most szálláskeresés közben ismét találkozunk vele, segítséget kér a leves főzéshez, lefordítjuk neki az utasításokat.

[singlepic id=384 w= h= float=none]

Két túrázó fiú sült húst kér a családoktól. Mi is kérnénk, de nincs elég vastag bőr a képünkön (európai illem?). Magi azt magyarázza, hogy gyerekeknek még elmegy az ilyesmi, felnőttekhez viszont nem illik. Eltervezzük, hogy miután mindenki elment, átkutatjuk a kukákat, hátha maradt valami finomság (európai illem?).

A gyerekek oltásképpen le akarják pisilni a tüzet, de apukájuk hogy várjanak, talán valakinek kell még a tűz, kérjük, hogy hagyják meg nekünk, mi használni akarjuk, majd a végén mi lepisiljük.

“Valaki kér még steak-et?” – kérdi a nagyhangú törzsfőnök, mire felkapom a fejem, mert azt hiszem, hogy tőlünk kérdi.

Tele van viszkető rücskökkel a lábam: növényszúrás? rovarcsípés? allergia? Nem tudom.

Szomorú vagyok, mert nincs több arak :(

Mire leszáll az este, mindenki hazamegy, csak a túrázók maradnak éjszakára. Csendben pakolásznak, csendben vannak, mert mindenki fáradt, mindenki egész nap gyalogolt. Azon morfondírozunk Magival, hogy hol pisiljünk anélkül, hogy más kakijába lépnénk?

[singlepic id=386 w= h= float=none]

Csak zoknit és alsót cserélek a gomba és safsefet (a combbőr kidörzsölődése) miatt, de nőknek még bugyit sem kell, ha van tisztasági betétjük. Szerintem inget/pólót nincs értelme váltani, mert ebben a melegben tíz perc múlva ugyanolyan koszos és büdös lesz, mint a tegnapi.

Éjszaka elalvás előtt múltról, jövőről, házasságról és gyereknevelésről beszélgetünk hosszasan. Mit, hol rontottunk el, ki a hibás. Azt álmodom, hogy bátyám esküvőjén meztelen vagyok, a vécébe menekülök, míg ruhát hoznak nekem, aztán egy étteremben a szalvétára írok feljegyzéseket, de arab gyerekek zavarnak azzal, hogy hátulról a fenekemet szurkálják fogpiszkálóval, erre jön a pincér, aki egy négy méter magas arab Góliát (minden pincér ilyen), és rendre teremti őket. Visszamegyek az esküvőre, és pofon vágom az egyik nagynénémet (szerintem jogosan), mire a rokonság kétfelé szakad, egy részük elítél, másik részük lelkesen mellém áll.

[singlepic id=387 w= h= float=none]

[/nextpage]
[nextpage title=”3 nap” ]
3 nap

Reggel korán kelünk, 5 órakor indulunk a sötétben. A Nabi Yosha arab mauzóleum után fejlámpával keresem a túrajelzéseket. Nem mindig találom.

[singlepic id=388 w= h= float=none]

Időközben minden felébred. Kakasok, madarak, tücskök bogarak ébrednek, tehenek bőgnek, tyúkól sok ezer csirkéje zajong, nyilván etetik őket. Felmászunk a Keren Naftali hegyre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tavakkal díszített egész Hula völgyre. Egy árnyas helyen megreggelizünk, kardamomos kávét szürcsölünk, aztán leereszkedünk a hegy másik oldalán.

[singlepic id=394 w= h= float=none]

Biztonságban lépegetek, mert a magas fűben is tudom, hol a tehénlepény a közeledésemre hirtelen felröppenő sok száz légy zajától.

[singlepic id=396 w= h= float=none]

Szúrós mezőn vágunk át, de nem cipzárazom fel a nadrág alsó részét. Mazochista lennék? Furcsa növények marásától, csaláncsípéstől viszket a lábam, de a tövisek csapkodása kellemesen vakarja egész úton.

[singlepic id=399 w= h= float=none]

A Bikat Yachmur (Szarvas völgy) után a Dishon szurdok egy árnyas helyén a tehenek mellé heveredünk délutáni pihenőre.

[singlepic id=401 w= h= float=none]

Gyakran felkel a szél, levelek és apró ágak hullnak ránk. Elevenen eltemetve.

[singlepic id=416 w= h= float=none]

Egy régi barátunkat hívnánk telefonon, hogy autóval jöjjön értünk, de nincs térerő, szakadozik a vonal, az elem pedig a végét járja. Sokadszori sikertelen próbálkozás után most ő próbál felhívni, mezítláb rohanok át a csalánon jobb pozíciót keresve, száraz patakmederben a forró és hegyes köveken ugrálok, meleg tehénlepénybe lépek. Hopp, itt van térerő! Erre lemerül az okostelefonom.

[singlepic id=414 w= h= float=none]

Csalódottan visszamegyek a tűzhöz, ahol egy szikra lyukat éget a lábamba.

Az Alma hídig vezető utolsó 3-4 kilométeren kis sport-traktorok, motorosok, biciklisek, és gyalogosok mellett haladunk.

[singlepic id=418 w= h= float=none]

Míg Steve-re várunk, az izraeli társadalom keresztmetszete vonul el előttünk: unokáival körülvett pocakos nagypapa zsebrádióját maga elé tartva, az izzasztó déli hőségben is három réteg ruhába öltözött vallásosok, bikinis (majdnem tangás) leányzók szőrös apjuk kíséretében, arab srácok a hátizsákjukon lógó csörömpölő eszközökkel…

Megjön Steve, az idős barátunk, és a hegyeken keresztül visszavisz minket Dan kibucba, a kocsinkhoz.
Most ennyi fért három napba, legközelebb folytatjuk…

Dátum: 2015 április 9-11.
Megtett távolság: 16+18+15=49 km
Helyszínek:
1: Kibutz Dan, Tel Dan, Nachal Snir, Maayan Baruch, Kfar Yuval, Kfar Giladi, Tel Chay
2: Reches Ramim, Ein Roim, Nachal Kadesh, Metzudat Koach
3: Nabi Yosha, Ramot Naftali, Keren Naftali, Bikat Yachmur, Nachal Dishon
Résztvevők: Magi, Peti
Egyéb: autókíséret nélkül, sátrak nélkül


Következő Shvil Israel túra >>
[/nextpage]

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.