4 nap a Meron hegytől a Genezáreti-tóig – Shvil Israel

1200 méter magasról mínusz 200 méter mélyre.
Képes beszámoló sziklával, családdal, cigánycsajjal, magánnyal, kígyóval, Jézussal, szanhedrinnel, kőoszloppal, koponyával, Jákób lajtorjával és egyéb nyalánkságokkal.

3 nap

Reggel hatkor kelek, ötéves unokaöcsém félálomban hány, majd visszaalszik. Otthagyom az alvókat, megtöltöm a vizesflakonokat és útnak indulok.
Ein Tina-nál elhaladok a szitává lőtt, az 1936-ban kezdődő arab felkeléskor épített brit rendőrállomás alatt, melynek az Ein Yakim forrásnak a védelme volt a feladata. A víz partján óriási diófák meredeznek. Régi malmok, hidak, vízvezetékek, és ványoló állomás mellett visz utam. Nem tudtad? A ványolás (vagy kallózás) az a gyapjú vízlágyítása.

A Meron és Amud patakok találkozásánál óriási platánfák árnyékában vízmedencékre bukkanok (Brechot Shikvi), a partjukon lisztmalom romjai.
Folytatom utamat. Magas olajfaligetből tekintek le a völgybe, aztán ismét leereszkedem, majd megint fel. Keskeny a csapás, jobboldalt szédítő mélység tátong alattam, néha nagyon hiányolok valami kapaszkodó kallantyút. Újra leérek a völgybe, aztán újra fel, és le, át a másik partra, majd vissza…

Úgy tűnik, hogy kígyóktól hemzseg a száraz patakmeder (vigyázat! költői túlzás: nem teljesen száraz). Remélem, hogy a szemből jövő nap a fényképező lencséjében visszaverődve elvakítja őket.
Régi romos, és más kígyóveszélyes helyeken fütyörészek, vagy a szemetes zacskót kötöm fel úgy, hogy zajos legyen, bár ekkor elrontom a csendet, és nagyban csökkentem a természet varázsát. Néha botot húzok magam után a földön, vagy a jegyzeteléshez használt tollamat csattogtatom. A lényeg, hogy ne lepjem meg a kígyót, és legyen ideje eliszkolni. Mikor a völgybe való leereszkedéskor hirtelen erős szembeszél támad, nevetve, teli torokból éneklek nekik, hogy mindenképp meghallják.

Lepihenek, és észreveszem, hogy a táborhelyen hagytam a kanalam és a poharam, ezért koszos kézzel eszem, kormos kávéfőzőből iszom. Pihenés közben hangyák lepik el a szemetes zacskót, felugrok, felborítom a nyitott vizes palackot, mire észreveszem, a fele kiömlik.
Tűzforró létrán mászom le egy szikláról, később meg felfelé mászva kapaszkodó kampók égetik meg a kezem.

Most forró déli szél fúj. Ismét leérek, a patakmeder alján megpihenek.
Egész nap csupán egy magányos túrázóval találkozom. Ilyen meleg napon mindenki a légkondiban csücsül otthon.
Csodálom, hogy mennyit kibír a fényképezőgépem: végig a hasamon himbálózva fekete teste szívja a forróságot, por lepi be, ágak csapkodják, és még vizet sem iszik, csak a rá csöpögő izzadságcseppek nedvesítik. És mindezek ellenére kitartóan készíti a fotókat.

Áthaladok a 85-ös út alatt, melynél óriási hídépítés folyik. Az alagútban kis sugárban csordogál a víz, de egyre erősödő dübörgést hallok, kisietek az átjáró másik végén, mire megérkezik a nagy vízáradat.
Már sötétedik, mikor a 0 tengerszintnél egy patakmederben kis tisztást találok, elhatározom, hogy itt fogok aludni. Ledobom magamról a hátizsákot, aztán mikor a földre heveredek, észreveszem, hogy a meder teljes szélességében apró bogarak vonulnak északnak, a folyással ellenkező irányba. Ami az útjukba kerül, azonnal megmásszák. Engem is. Félelmetes, de nincs mit tennem, itt maradok.

Ezekben az egyedül töltött estékben, éjszakákban végtelen békesség van, ugyanakkor határtalan szomorúság és fájdalom. Mint az élet maga.
Úgy érzem, hogy könnyű préda vagyok a derengő holdvilág által megvilágított tisztáson. Oldalról a sűrű bokrokból könnyen meglesnek és meglephetnek a környéken vadászó állatok: vaddisznók, farkasok, gazellák, hiénák, sakálok, menyétek, nyusztok, borzok, mongúzok, tarajos sülök, rókák, kígyók, békák, rovarok. Bottal, flakonnal, elemlámpával és késsel alszom. Sokszor felébredek az éjszakai forróságban, és elzavarom a fejem körül szaglászó sakálokat, vaddisznókat, arcomba lihegő szellemeket. Denevérek repkednek a fejem felett, magamon érzem szárnyuk sötét csapkodását.

<< Előző Shvil Israel túra

Ez a bejegyzés más nyelven is olvasható: angol

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.