4 nap a Meron hegytől a Genezáreti-tóig – Shvil Israel

1200 méter magasról mínusz 200 méter mélyre.
Képes beszámoló sziklával, családdal, cigánycsajjal, magánnyal, kígyóval, Jézussal, szanhedrinnel, kőoszloppal, koponyával, Jákób lajtorjával és egyéb nyalánkságokkal.

2 nap

Reggel, mire mindenki felébred, megreggelizik és elkészül egy kis kiránduláshoz, már tíz óra van. Nagy a meleg, kisebbik húgom kisfia nyűgös, hamar visszafordulnak és hazautaznak. Mi még folytatjuk egy darabig, aztán visszasétálunk.

[singlepic id=516 w= h= float=none]

Húgomék sok kaját hoztak, de nincs kedvük kipakolni, és elkészíteni, inkább kocsival Karmielbe utaznak étteremben ebédelni.
Egyedül maradok, ledobom a ruháimat, és a csövekben felmelegedett víz szolgáltatta forró zuhanyban alaposan lemosakodom, miközben két arra kóborló breslev hasid megbámulja a fenekemet.
A vallásos falu körüli sétájuk olyan, mint egyfajta őrjárat. Azzal teszik sajátjukká a helyet, hogy megismerik azt. Mozgásukból, helyhez való viszonyukból a távolról jövő azonnal látja, hogy otthon vannak, és ő az idegen, az átutazó. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlít fehér maskarájuk és széles kipájuk a vallásos drúzok bő bugyogójára és fejfedőjére. Egyik kutya, másik eb.

[singlepic id=518 w= h= float=none]

Kitakarítom, és rendbe teszem a hátizsákomat, aztán tobozzal tüzet gyújtok és kávét főzök. Kitisztítom a terepet, a száraz füvet letaposom, képzeletben cölöpöket verek, kunyhót építek, és kipróbálom a remetelétet.
Leheveredek a polifoamra. Kicsi az árnyék ezért a nap vándorlásával együtt tolom a matracot, hogy mindig benne maradjak. A hangyákat vizsgálom, és rájövök cikcakkos, látszólag értelmetlen mozgásuk magyarázatára, amit helyhiány miatt most nem fogok itt részletezni. A hangyák az emberiség jövője. Aztán ha eljutunk a szintjükre, a tehenek, majd a majmok jönnek. Ebben a sorrendben. Az evolúció körforgása.

[singlepic id=531 w= h= float=none]

Időközben visszajönnek húgomék, hamburgert és sört hoznak nekem. Már sötétedik, mikor öcsém is megérkezik a családjával.
Mindig ámulva csodálom, ahogy egy erős fújásra belobban a kialudt láng és pillanatok alatt ég a tábortűz. A teremtés csodája.
Kávés pohárból iszom az arakot, hogy ne kelljen mosogatni.

Húgom héberről szabadon fordítva hangyafészeknek hívja a hangyabolyt (כן נמלים), öcsém meg felszólít valakit, hogy ne panaszkodjon, mikor nem találja a panaszt (elemlámpa héberül).
A fiától megtudom, hogy még az apja is gyerek, mert még él az apja, és hogy magyarországi útjuk során sokszor nyersfordítottak, például az “és akkor mi van?”-t “akkor mi?”-re (?ואז מה).
Elalvás előtt öcsém azt mondja: nem kell félni gyerekek, a vaddisznók nem közelednek hozzánk, mert félnek a kígyóktól.

[singlepic id=535 w= h= float=none]

<< Előző Shvil Israel túra

Related Post

Ez a bejegyzés más nyelven is olvasható: angol

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.