4 nap a Meron hegytől a Genezáreti-tóig – Shvil Israel

1200 méter magasról mínusz 200 méter mélyre.
Képes beszámoló sziklával, családdal, cigánycsajjal, magánnyal, kígyóval, Jézussal, szanhedrinnel, kőoszloppal, koponyával, Jákób lajtorjával és egyéb nyalánkságokkal.

2 nap

Reggel, mire mindenki felébred, megreggelizik és elkészül egy kis kiránduláshoz, már tíz óra van. Nagy a meleg, kisebbik húgom kisfia nyűgös, hamar visszafordulnak és hazautaznak. Mi még folytatjuk egy darabig, aztán visszasétálunk.

Húgomék sok kaját hoztak, de nincs kedvük kipakolni, és elkészíteni, inkább kocsival Karmielbe utaznak étteremben ebédelni.
Egyedül maradok, ledobom a ruháimat, és a csövekben felmelegedett víz szolgáltatta forró zuhanyban alaposan lemosakodom, miközben két arra kóborló breslev hasid megbámulja a fenekemet.
A vallásos falu körüli sétájuk olyan, mint egyfajta őrjárat. Azzal teszik sajátjukká a helyet, hogy megismerik azt. Mozgásukból, helyhez való viszonyukból a távolról jövő azonnal látja, hogy otthon vannak, és ő az idegen, az átutazó. Hihetetlen, hogy mennyire hasonlít fehér maskarájuk és széles kipájuk a vallásos drúzok bő bugyogójára és fejfedőjére. Egyik kutya, másik eb.

Kitakarítom, és rendbe teszem a hátizsákomat, aztán tobozzal tüzet gyújtok és kávét főzök. Kitisztítom a terepet, a száraz füvet letaposom, képzeletben cölöpöket verek, kunyhót építek, és kipróbálom a remetelétet.
Leheveredek a polifoamra. Kicsi az árnyék ezért a nap vándorlásával együtt tolom a matracot, hogy mindig benne maradjak. A hangyákat vizsgálom, és rájövök cikcakkos, látszólag értelmetlen mozgásuk magyarázatára, amit helyhiány miatt most nem fogok itt részletezni. A hangyák az emberiség jövője. Aztán ha eljutunk a szintjükre, a tehenek, majd a majmok jönnek. Ebben a sorrendben. Az evolúció körforgása.

Időközben visszajönnek húgomék, hamburgert és sört hoznak nekem. Már sötétedik, mikor öcsém is megérkezik a családjával.
Mindig ámulva csodálom, ahogy egy erős fújásra belobban a kialudt láng és pillanatok alatt ég a tábortűz. A teremtés csodája.
Kávés pohárból iszom az arakot, hogy ne kelljen mosogatni.

Húgom héberről szabadon fordítva hangyafészeknek hívja a hangyabolyt (כן נמלים), öcsém meg felszólít valakit, hogy ne panaszkodjon, mikor nem találja a panaszt (elemlámpa héberül).
A fiától megtudom, hogy még az apja is gyerek, mert még él az apja, és hogy magyarországi útjuk során sokszor nyersfordítottak, például az “és akkor mi van?”-t “akkor mi?”-re (?ואז מה).
Elalvás előtt öcsém azt mondja: nem kell félni gyerekek, a vaddisznók nem közelednek hozzánk, mert félnek a kígyóktól.

<< Előző Shvil Israel túra

Ez a bejegyzés más nyelven is olvasható: angol

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.