3 nap a Shvil Israel-en: Beer Orától Eilatig

A Purimi szabadságot egy kellemes hétvégével összekapcsolva útra kelünk négyen, és óriási hátizsákokkal megpakolva, a Shvil Israel nyomvonalán haladva három kalandos, gyönyörű és erőt próbáló napot töltünk az Eilat környéki sivatag hegyeiben.


0 nap

A túra tervezés korai szakaszában már eldöntjük, hogy ezt a túrát autókíséret nélkül csináljuk, azaz 3 napig mindent a hátunkon fogunk cipelni. Miért is jó ez? Olyan helyekre jut így el az ember, amit az egy napos gyaloglás koncepcióval nem látna. Csodálatos helyeken aludtunk, mint azt majd lejjebb láthatjátok.

Ezzel a koncepcióval, kicsit pontosabb tervezés kell, főleg azért, hogy nehogy víz nélkül akadjunk el a száraz sivatagban. Napi 8 l-t számolunk fejenként.

Túra kezdés előtt, leutazunk az Eilati hegyekhez, és két helyen (Nachal Schoret és Ein Netafim) vizespalackokat, konzerveket és száraz kaját ásunk el, mert képtelenség lenne háromnapi mennyiséget a hátunkon cipelni. Sokszor egy napi teher is túl nagy vállalkozásnak tűnik.

A sivatag az nem csak homok…

Beer Ora annyit jelent, hogy Világosság Kútja (az arab Sötétség Kútjáról átnevezve), ez egy Eilattól 20 kilométerre északra fekvő, 2001-ben alapított közösségi település. Olyan, mint egy szellemváros, mert különleges stílusban épült házaiban 90 láthatatlan család lakik. Állítólag.

Beer Ora-n hagyjuk az autót, és miután a település fontoskodó, magával eltelt biztonsági őre kinyitja nekünk a hátsó kaput, egy nyolcvanas évek végén kiürült Gadna (גדנ”ע Héber Ifjúsági Brigád) tábor maradványain átgázolva bevonulunk a sötét sivatagba. Elhaladunk egy nagy kút mellett, ahonnan Eilatot látták el vízzel, mielőtt bekötötték volna a várost az országos vízhálózatba. Hála a teliholdnak, és jó ösztöneimnek :), néhány perces csatangolás után megtaláljuk a feketével jelölt ösvényt. Felfelé kaptatunk észak-nyugati irányba, meg kell kerülnünk az előttünk magasodó hegyet, hogy aztán délre fordulva becsatlakozzunk a magyarországi kék túravonalnak megfelelő, az országot észak-déli irányba átszelő, körülbelül 1100 kilométer hosszú Shvil Israel déli szakaszába.

Útközben G. elveszti a tőlem kölcsönbe kapott nyakvédőt, amit ő rendszerint sapkának használ, dús haja göndör tincseinek összefogására. Letesszük a hátizsákokat és visszamegyek vele a szeles sötétben, aztán a várakozással szemben körülbelül egy kilométernyi távolság megtétele után, rábukkanunk, mire olyan örömujjongásba kezdünk, mintha legalább két láda aranyra leltünk volna.

Két kilométeres emelkedő után felérünk a csúcsra. Ha most keleti irányba visszanéznénk, nyilván gyönyörű táj terülne el előttünk, illetve el is terül az, de töksötét van, így semmit nem látunk belőle. Leereszkedünk a széles Racham vádiba, rátérünk a zöld túravonalra, ami egyben a Shvil Israel is. Északi irányban pár kilométer után Timnába érnénk, de mi délnek haladunk. Néhány száz méter után az első nagyobb fa holdárnyékába heveredünk. Itt fogunk éjszakázni. Szusszanunk egyet, aztán szétoszlunk rőzsét gyűjteni, ami nem kis feladat a sivatagban, tetejébe éjszaka… Olykor egy-egy gally támadni készülő kígyónak látszik, máskor mintha sakál, vagy hiéna osonna előttem a sötétben.

Az első este kicsit hideg van

Meggyújtom a tüzet és köré telepszünk. A G. által hozott Tubi60 citromos szeszesitalt kóstolgatva beszélgetünk, vihorászunk.

Tubi60 – a csodaszer

Ilyenkor érzékelem, mennyire városi lány vagyok. – mondja D. – Budapest – Tel Aviv. Betongyerek. Nagyon szeretek tűz mellett ülni, és mégis olyan régen voltam a közelében. Megvacsorázunk, ki mit hozott, meg egymást is kínálgatjuk.

Nincs nálunk óra, a mobilok kikapcsolva, vágni lehet a levegőben a békés időtlenséget. Nem érezzük, hogy még csak az emberiség kezdeténél vagyunk, vagy már az örökkévalóságban. Csak tűz van, füst, fény, meleg, hideg, és a végtelen sivatag.

É. nem tudja kinyitni a fogkeféje dobozát. Nyilván a szorgosan kortyolt Tubi60 miatt. Hálózsákokba bújunk, a végtelen csillagos eget fürkésszük áhítattal, azon töprengve, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, majd válasz nélkül édes álomba merülünk. Éjszaka néha felébredek a hold vakító fényére, de hamar visszaalszom.

A szálláshelyünk reggel

Related Post

Ez a bejegyzés más nyelven is olvasható: angol

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.