Sátor, ünnep

Sukkot-kor (sátoros ünnep) a Judeai sivatagtól délre, a Negev sivatag északi részén a Mamshit nevű ókori nabateus város mellett voltunk 4 napig egy tukul nevű köralakú etióp sátorban. 8-an aludtunk benne (Zoliék családja és a mi családunk), a többiek másik sátorban, vagy a szabad ég alatt voltak.
A környéken kirándultunk, az ünnep idejére felélesztett keleti piacon, vagy az ősi város falai közt csatangoltunk, a harmadik nap volt egy egésznapos sivatagi túra is.

frankpeti tura mamshit sivatag4

Nehéz összegezni a sátoros ünnepet, eleve nem tudok összegezni, mert szétfolynak a gondolataim, ha egyáltalán vannak, mostanában általában nincsenek. Úgy kezdődött, ha emlékezetem nem csal, hogy elengedtem a kocsikormányt, és egyik kezemben sajtos szendviccsel hadonászva, a másikkal meg kúlos mozdulatokat téve a fejem körül, a Reuven által direkt erre az útra készített cédémuzsikára táncolni kezdtem az országúton, a gyerekek mondták is, hogy de ciki, hogy ilyen apánk van, meg persze vagány is, de mégis égő. Több kocsi utánunkeredt, hogy nézzék a kopasz látványosságot, pedig legszívesebben ők is táncoltak volna, kis képmutatók, de könnyebb volt beleskelődni más kocsijába. Irány a midbár (sivatag, heb. a szerk.)! Ünnep van!

frankpeti tura mamshit sivatag3

Szóval a sátoros ünnepen volt sátor, ünnep is, de csak a tukult ünnepeltük (etióp sátor), meg főleg a sivatagot. A vallás most kimaradt, persze lehet, hogy a természet szeretete is egy vallás, pap nélkül, homokos, szélviharos templommal. Viszont hitvita az volt, de csak egy félreértés miatt, bocsánatot is kértem tőle, tényleg nem akartam senkit megbántani. Mindenkinek legyen a hite szerint.

frankpeti tura mamshit sivatag2

Sivatag! Csak az a fontos! Hát nem arra született az ember, hogy örömet érezzen!? A boldogságra? Hát nem erre vagyunk? És hát mi nagyobb boldogság van annál, mikor az ember kimegy a sivatagba és olyan szorosan összeölelkezik vele, hogy már azt se tudni, melyik az egyik és melyik a másik, hogy hol van az egyik eleje és a másik vége. Ő kinyílik, én bemegyek, de amint beértem, rögtön úgy érzem, hogy megfogott és én megadom magam neki, mintha enne, zabálna, birtokba venne, én meg készséggel hagyom neki, sőt, még biztatom is, ő megragad és nem ereszt el soha többet.

frankpeti tura mamshit sivatag1

Öreg túrabarátom egyszer mondta is, hogy szerinte a legszebb halál lezuhanni a sivatagban egy szakadékról, aztán néhány nap múlva megtalálják a csontvázadat, beazonosítanak,  kicsit gyászolnak és ennyi. Ja és majd mesélik az ükunokáknak, hogy a papa szerette a sivatagot, ott is halt meg szegény.

frankpeti tura mamshit sivatag

Dátum: 2010 szeptember 29 – október 2.
Megtett távolság: 6 km
Helyszínek: Mamshit
Résztvevők: Beni, Ági, Alon, Éva, Mishi, Zoli, Szandra, Ariel, Magi, Peti, Reuven, Doron és Eytan
Egyéb: autókisérettel, sátrakkal

Képek a kirándulásról >>

A Zoliék képei itt láthatók >>

Related Post

frankpeti Written by:

Be First to Comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.